Szomáli: Az Egyesült Államokban az abesszin macskák között rendre felbukkant egy-egy hosszabb szőrzetű egyed. Ezeket 1967-ben vonták tenyésztésbe. A tengerentúlon 1979-től, Európában pedig 1982-től tekintik külön fajtának. Az abesszinnel való rokonság jelzésére kapta nevét Szomáliáról, amely Abesszínia (ma Etiópia) szomszédja. Mindenben egyezik az abesszin macska küllemével, csak a szőre félhosszú.  Közepes testméretű, izmos testű, a feje ék alakú, a profilja kissé homorú. A szemek mandulavágásúak, színük sötétborostyán vagy zöld. Selymes, gazdagon csíkozott bundája van. Normál (vadas), kék, lila, ezüst, teknőc színváltozatai ismertek. Leggyakoribb a vadszínű szomáli, alapszíne narancsbarna, fekete csíkokkal. Orrtükre fekete keretben téglavörös, talppárnái pedig feketék vagy barnák. Jelleme kitárulkozó, érdeklődő, élénk, ügyes, kedves. Hangja finom és lágy. A kis helyiségeket nagyon nem kedveli A vörösessárga szomáli alapszíne rézvörös, ezen csokoládé színű csíkok vannak. Szőrzete nem igényel különösebb gondoskodást, jól fésülhető. Csíkosságának megőrzése érdekében csempésszünk egy csipetnyi őrölt, édes pirospaprikát az ételébe. A hatás nem marad el!

Nem saját cikk!