A házikecske: Ez az állat a tülkösszarvúak családján belül a kecskeformájúakhoz tartozó párosujjú patás. A vadkecskének a háziasított formája. Általában a "kecske" szó alatt mindenféle kecskére célzunk, de igazából ez a házikecskére vonatkozik, hisz rengeteg kecske faj van a világon. A hím kecskéket Baknak a nőstényeket anyának hívják. A hím kecske uvarérésig Gida, a nőstény kecske ivarérésig Gödölye. A ledvalószínűbb őse a kecskéknek a bezoárkecske. Megfigyelték, és kideült hogy egy kecske a nálunk 576 fajta közül 499 félét megeszik. Legelésnél kimutatkozik milyen szeszélyesek és fáradhatatlanok. Főként falevelek után kutat, ezért néha elég nagy kárt tud okozni. A káposzták és a répafélék is kedvelt ételeihez tartoznak. Marmagassága 70-75 cm, súlya pedig 45-60 kg körül van. Szőrzetük elég ritkás. A kecske a macskák után a legönállób háziállat. Még tanítani is lehet őket kocsihúzásra. Nagyon akaratos állatok és ha nincs kedvük csinálni valamit, vagy túltrheltnek érzik magukat akkor ők abba hagyják amit gyináltak.
Ilyenkor ha nem engedelmeskednek nem szabad őket  büntetni. Főleg hogy ilyenkor még az ellenkezőjét is teszik.
A kecske már féléves korában ivarérett. Az üzekedésük szeptember és november tájékán jelentkezik. A hímek minden korban nemzőképesek, főként 2 és 8 év között. Az anya párzás után körülbelül 21 héttel megszüli átlagosan 2-3 kicsit, de pesrze 4 és 5 is elképzelhető. A kicsik pár napon belül már járnak, szaladgálnak. Gyakran előfordul hogy ikreket ellenek.
A kecsketejet a tehéntej-cukorra is allertgiás emberek nyugodttan fogaszthatják. A tehéntejnél kicsivel édesebb és tejszínesebb színű és könnyebben emészthető. Plusz érdekesség hogy a kecske tejét számos betegségre használják gyógyszerként. A cikk megírásához forrásként a wikipédiát és egy könyvemet használtam.