Man-szigeti macska: A Brit-szigetekhez tartozó Man-szigetről származik, ahol a 18. század táján jelent meg. A sziget lakói stubbinnak hívják. Eredetére vonatkozóan számos legenda ismert, az egyik szerint az Özönvíz kezdetén, mikor Noé bezárta a bárka ajtaját, véletlenül levágta a macska farkát,a másik szerint az 1600-as évek elején a Spanyol Armada hajótöröttjeként került a szigetre a fajta őse, a harmadik szerint pedig az ír hódítók vágták le a szigeten élő macskák farkát, hogy azt trófeaként a sisakjukra tűzhessék. Voltak akik azt feltételezték, hogy a fajta a nyúl és a macska kereszteződésével jött létre. A farok elvesztése valójában a founder effektus következménye volt, amely a sziget teljes macskapopulációját érintette, a farkatlanságot okozó gén ugyanis dominánsan öröklődik. A gén duplázódása a gerincproblémák kialakulása mellett halálos következménnyel is járhat, spontán abortuszt idézve elő, így a pároztatás biztonságosabb, ha az egyik szülő nem rendelkezik a farkatlanságot eredményező génnel.[4] (Ehhez hasonló genetikai probléma figyelhető meg a skót lógófülű fajtánál is. Meglehetősen intelligensnek és rendkívül játékosnak tartják. Viselkedése kissé kutyaszerű, előfordul hogy visszahozza az eldobott tárgyakat. Jól tűri ha pórázon vezetik. Kedveli az emberek társaságát, sok figyelmet igényel, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viseli, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is. Egyes tenyésztők szerint kedveli a vizet, ami ideális a tisztán tartása érdekében. Szívesen játszik vízben, alkalmasint beül a csöpögő vízcsap alá is. Habár nem idomítható a kutyákhoz hasonlóan, egyszerű parancsokat mégis megérthet. Élvezi ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makaccsá válhat. Viselkedése hasonlít a bengáli és az ocicat fajtákéhoz. A manx macskák szívesen üldözik a mozgó tárgyakat, egymást vagy a közelükben levő többi élőlényt (akár az embereket is). Lágy hangon dorombolnak, nyávogásuk elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Egyaránt vannak köztük csendes és gyakran, változatos módon kommunikáló példányok.
A szöveg a wikipédiáról van!
|