Macskák társas élete: A szaglásnak meghatározó szerepe van a macska társasági életében. Azt állítsák az emberek gyakran, hogy a macskák magányos élőlények. De a vadon élő macskák csapatokban vannak, nem egyedül. A nőstény és kicsinyei kapcsolata is ilyen. Gyakran megesik, hogy a nőstények megosztják egymás közözz a kicsinyeik felnevelését. A kandúrok eközben távol vannak, mutatva, hogy ők bem állapotnak meg hosszan egyetlen családi csoport mellett.
Minden macskának meg van a helye, amelyet nemi hormonjai által kibocsátott szag határoza meg.  A hímeknél az első a rangsorban az, aki kivívtam magának más hímek legyőzésével státusát. Őket követik az aktív szaporodóképes nőstények, utána a többi nőstény majd alattuk helyezkednek el a kölykök. A kölykök közül a hímek ha felnőnek kihívják a domináns hímet, vagy más csoport után néznek.
A macskáknak a legfontosabb az étel és a búvóhely, és ahogy megtalálják a számukra legideálisabb területet, azonnal a magukénak tekintik a hozzá tartozó környezettel együtt (pl.: kerttel). Ezt a helyét pedig (territóriumát) minden áron megvédi. Egy utca például egy macskának semleges területet jelent, gyakran találkozóhelynek tekintik a többi macskával. Gyakran láthatjuk a hím macskáknál, hogy a területének határain ürítik vizeletüket, megerősítve, hogy oda más (aki nem a család tagja) ne tegye be a lábát.
A macskáknak trehát fontos, hogy a többi macskával akivel együttélnek tartsák a társas viszonyt. Ezek jele amikor kicserélik a szagukat dörgölőzéssel majd tisztálkodással. Ez erősíti a kölcsönös bizalom érzését. Azrán amikor az egyik macska hazatér útjáról a többiek általában kívácsisággal szaglásszák végig fejét és farkát, hogy kipuhatolják mi történt vele amíg odavolt.